temetésre menni defaultban sem könnyű dolog, de ezeknek az események az időpontja olyan, hogy arra külső szemlélőnek, úgy is mint az élőknek kevés ráhatása van. az ember, lett légyen az családtag, barát, ismerős, vagy ismerősnek ismerőse fogja magát, meghal, az itt maradottak meg szervezik az utolsó utat.
múlt héten került az outlookba egy temetés. igazából nem rokon, nem túlságosan közeli családtag balkézről esett hozzátartozója hunyt el. túl az alaphíren, semmi tragikus, a kor vitte el.
kívánt némi logisztikát az eseményen való részvétel, de ezt most hagyjuk. mondtam: nem nagyon válogathatunk a temetésekkel való dolgainkkal kapcsolatban. világvégi temetés, nem működő GPS. eltévedés és utolsó pillanatban beesés - ezeket kisujjból hoztam.
hideg volt, és az eső természetesen zuhogott. a sírnál állva, miután a "szövegesben a 86, az énekesben 82. oldalon található dalt énekeljük el" felszólításnak, túl a zsoltároskönyv hiányán, egyéb okból sem tudtam eleget tenni, a gyászolók esernyőit nézegettem.
jól megy a merchandise, állapítottam meg a kereskedések, bankok, benzinkutak logóit nézegetve. majd mire a a dalolők az ének végére (a szövegesben a 86, az énekesben 82. oldal) értek, kapcsolódva a rendezvény céljához, eredményt hirdettem a megjelent paraplék között.
győzött a fekete alapon szürke betűvel világító felirat: YTONG - a beton.